Az egyre gyorsabban elbutuló magyar  társadalom illusztrációján gondolkodtam. Kezdetként és mottóként a Száz év magányból szórakoztatlak benneteket néhány idézettel.

Egyáltalán nem a véletlen műve, hogy a forradalmárból hatalommámorban fürdő kegyetlen harcossá fajuló Aureliano Buendía ezredes figurájáról  Orbán jutott eszembe folyamatosan.

Csak a hatalom

Mikor azzal vádolták, hogy mindennel szembefordult, amit hajdanán képviselt, azaz:

„Először is azt kérték, hogy a liberális földbirtokosok megnyerése érdekében mondjon le a földek tulajdonjogának felülvizsgálatáról. Másodszor : mondjon le a klerikális befolyás elleni harcról, hogy megszerezhessék a katolikus lakosság támogatását. Harmadszor: mondjon le a törvényes és törvénytelen gyermekek jogi egyenlőségének eszméjéről, hogy a családi tűzhely sértetlen maradjon.”

Akkor megnyugtatta a heveskedő élő lelkiismeretet:

 “Doktor úr, kár az időért – mondta. – Az a fontos, hogy e pillanattól kezdve csak a hatalomért harcolunk. – Szüntelenül mosolyogva átvette a küldöttektől az okmányokat, és vette a tollat, hogy aláírja.”

Olyan lettél, mint akik ellen harcoltál

Viktorom szimbóluma volt a kommunizmus elleni sziklaszilárd kiállásnak, ma pedig – úgy tűnik – a restauráció szimbóluma

„Moncada tábornok felült […] Csak az bánt – tette hozzá -, hogy addig gyűlölted a katonákat, addig harcoltál ellenük, addig gondoltál rájuk, amíg végül magad is éppen olyan lettél, mint ők. És nincs az életben olyan eszmény, ami megérne ilyen aljasságot.”

„Ha így folytatod – tette hozzá -, nemcsak történelmünk legzsarnokibb és legvérengzőbb diktátora leszel, de még Ursula komámasszonyt is agyonlöveted, hogy elaltasd a lelkiismereted.”

Szál nem maradhat elvarratlanul

Az ellenvéleményeket meghallgatjuk, majd levonjuk a megfelelő következtetéseket:

“— Ezredes úr, ide nem léphet be — mondta. — A háborújában maga az úr, de az én házamban én vagyok az úr. Aureliano Buendía ezredesen nyoma sem látszott a haragnak, de a lelke csak akkor könnyebbült meg, amikor testőrsége kifosztotta és felgyújtotta az özvegy házát. — Aureliano, vigyázz a szívedre —intette Gerineldo Márquez ezredes. — Rothadóban vagy, pedig még élsz.”